Kisgyerekként a nagyszüleim falusi házának tornácán rengeteg időt és izomerőt pazaroltam arra, hogy nagyapám házilag fabrikált céleszközével csapkodtam a legyeket. Egy idő után egészen profi lettem, egyre ritkábban hibáztam, mégsem éreztem soha, hogy kevesebb lett a légy. A helyzeten átmenetileg a tél beállta segített ugyan, de véglegesen csak az, hogy nagyszüleim végül lemondtak a disznótartásról. Amint eltűntek a disznók, eltűntek a legyek is, a légycsapóm pedig mehetett nyugdíjba. Vagyis bizony van, amikor a disznók körül kell keresni a problémák gyökerét!
S mintha Hadházy Ákos is valami hasonlót ismert volna fel mostanában...

Remek dolog, ha különböző problémákat felismerve, majd azok megoldásán fáradozva próbáljuk jobbá tenni az életünket. Csakhogy sokan egyáltalán nem szelektálnak a problémák között, s azokba is rengeteg energiát fektetnek, amelyek semlegesítése alig érzékelhető hatással lesz csak a mindennapjaikra.

Mindig érdemes inkább a jelentősebb hatású problémákon dolgoznunk, különösen pedig egy olyanon, amelynek a megoldása sok-sok másik, látszólag talán nem is kapcsolódó nehézséget is hatástalaníthat.

Amire Hadházy már jó ideje próbál rámutatni, s a napokban sátras akcióval is igyekszik felhívni rá a figyelmet, az épp egy ilyen "szuperprobléma": a hazai közmédia állapota.
Ha létezne egy Nemzeti Problémapiramis, akkor nem kizárt, hogy ez helyezkedne el a tetején. 
 

Teljesen igaza van abban, hogy amíg a közmédiánk olyan, amilyen, addig teljesen felesleges bármi egyébért küzdenünk, hiszen a sikertelenség borítékolható. Amíg milliók számára az a kizárólagos "valóság", amit a Kunigunda útjáról sugároznak, addig egy szélmalomharcnál is értelmetlenebb minden tiltakozás, sztrájk vagy élőlánc.

Hiába küzdöttek tízezrek a KATA kipusztítása ellen, s hiába tiltakoznak még annál is többen és kitartóbban az oktatás lezüllesztése miatt. Előbbinek semmi következménye nem lett, az utóbbinál pedig a legjobb esetben is csak látszólagos eredményekre számíthatunk. A sorozatos kudarcok legfőbb oka pedig nem más, mint hogy a választók sokasága vagy egyáltalán nem, vagy pedig szigorúan csak a kormány sajátos értelmezésében értesül az ilyen eseményekről, ill. azok valódi hátteréről és okairól. 

Ez az "apróság" pedig bőven biztosítja, hogy a kormánypártok támogatottsága soha ne múlja alul azt a szintet, aminél már reagálniuk kellene a tiltakozásokra, így aztán nem is reagálnak.

Magyarország legnagyobb problémája nem a KATA kivégzése, nem az oktatás és az egészségügy elkeserítő állapota, nem az oroszbarát külpolitika, s még csak nem is az infláció és az elszökkentett rezsiárak. Nem ezekért kell egyenként, külön-külön tüntetgetnünk kisebb, szinte személyi átfedés nélküli csoportokban.

Az elsődleges probléma ugyanis az, hogy olyan kétharmados kormányunk van 13. éve, amely szemrebbenés és persze következmények nélkül megtehet bármit, negligálhatja milliók véleményét és alapvető elvárásait. Veheti el a jelenünket és a jövőnket, pazarolhatja az adónkat. Nem utolsósorban pedig félrevezetheti, hazugságban tarthatja polgártársaink millióit, köztük akár a családtagjainkat, barátainkat is. Frappánsabb szavakkal: megoszt és uralkodik!

De minderre aligha lehetne képes annak a hatékony, korszerű és egyelőre helyettesíthetetlen eszköznek a maximális kiaknázása nélkül, amit csak így csúfolunk: KÖZmédia...
Ahol bármit kimagyarázhatnak, bárkit hitelteleníthetnek és minden hibájukat másra kenhetik. Ahol bármilyen álvalóságot szinte tapinthatóan valódinak állíthatnak be.

S ahol bármit addig ismételhetnek, amíg a legkritikusabb nézők elméje is megadja magát, és fáradtan elfogadja igazságnak a legelképesztőbb maszlagot is. 

Persze, mindezzel sokan tisztában vagyunk, s kvázi önvédelemből nem nézzük, nem hallgatjuk a közmédia hírhedt csatornáit. Viszont ahhoz épp elegen "tájékozódnak" onnan, hogy a kétharmad a leglehetetlenebb helyzetben is összejöjjön – mint például legutóbb, 2022. április 3-án!

A közmédia állapota mindannyiunk ügye, valódi közérdek. Paradox módon még a legelhivatottabb, legkitartóbb Fidesz-támogatók ügye is, hiszen nekik sem lehet érdekük, hogy folyamatosan hazudjanak nekik. Arról nem is szólva, hogy maximálisan egy olyan ügy, ami számtalan egyéb gondunkra és nehézségünkre is közvetlen hatással lehet. Kiváló példája az olyan – fentebb vázolt – problémáknak, amelyek megoldásán a leginkább érdemes fáradoznunk!  

A legtöbbünknek kevés, így drága is a szabadideje, ezért érdemes azt minél hatékonyabban kihasználnunk. Csapkodhatjuk a legyeket végeláthatatlanul és sikerélmény nélkül, vagy lemondhatunk a disznótartásról részt vehetünk a közmédiának a KÖZ médiájává történő visszaállításában!

Ha még sosem voltál kint egyetlen tiltakozáson sem, vagy bár voltál, de eleged lett azok kilátástalanságából és eredménytelenségéből, akkor most végre érdemes lehet egy esélyt adnod!
Pár ismerősöd biztosan van, aki veled tartana, kérdezd meg mindannyiukat!
Nem kell a facebook-on toboroznod, ott túl vegyes ehhez a társaság.
Használd inkább a messenger-t például, csak azokat az embereket szólítva meg, akikről tudod, hogy hasonlóan gondolkodtok. Biztosan lesznek, akik veled tartanak, s a jó ügy szolgálata mellett még dumálhattok is egy jót közben!

November 4-e (péntek), 17:30. Kunigunda útja!