Hogyan választhatnak támogatásra érdemes oldalt mindazok, akiket nem érdekel a politika, de a négyévenkénti választásokon azért hallatni szeretnék a hangjukat? Hogyan hozhatnak minél önazonosabb döntést anélkül, hogy napokra elmerülnének a közelmúlt politikai mérföldköveiben, a jelenlegi helyzetben, s persze az összefüggések feltárásában?
Amint azt a zajos hétköznapjainkban is tapasztaljuk, Magyarországon a választásra jogosultak jelentős része az ún. biztos pártválasztók közé tartozik. Ők már rég eldöntötték, hogy a kormányoldalt vagy az ellenzéket fogják-e támogatni, s aligha változtatnak az elköteleződésükön a választásokig hátralévő néhány napban. Hiába dübörög a kampány, s robbanhatnak be a köztudatba mindenféle meglepetések, mindkét oldalnak van legalább másfél-kétmillió olyan támogatója, akit már senki és semmi nem tántoríthat el a hovatartozásától.
Nem is nekik szólnak a mindennapi kampányelemek, pl. a Fidesz MiniFeri-klipjei és megafonos videói vagy az ellenzék plakátjai és ütősnek szánt nyilatkozatai. Ezek inkább a harmadik csoportot célozzák, amelyet az ún. bizonytalan választók és az (elvileg) sosem szavazók alkotnak. Ők együtt szintén több millióan is lehetnek, s pillanatnyilag nagyon úgy néz ki, hogy a most esedékes választásokat határozottan ők fogják majd eldönteni. Ha rákattintottál erre az írásra, akkor könnyen lehet, hogy Te is ebbe a csoportba tartozol, vagyis
személyesen neked is kulcsszereped lehet a végeredményben!
Ha napjaink Magyarországán valakinek nincs határozott elképzelése arról, kire szavazzon, azt egyrészt nagyon irigylem, mert ez azt sejteti, hogy ügyesen függetleníteni tudta magát az évek óta jellemző csatahangulattól, ki tudott maradni a mindennapi hangos adok-kapokból és az akár baráti társaságokba is leszivárgó megosztottságból. Másrészt teljesen megértem, ha valaki tudatosan nem folyik bele a politikába, hanem a számára fontosabb, felemelőbb és bizonyára nyugalmasabb célokra és tevékenységekre összpontosítja a drága idejét és energiáját. Határozott elképzelés híján viszont sokuk az utolsó pillanatokban, impulzusszerűen dönti majd el, kire is voksoljon április 3-án. Sőt, biztosan lesznek köztük olyan szavazók is, akik egy pénzfeldobásra vagy hasonlóra hagyatkoznak.
No de az alábbi független szempontok talán segíthetnek nekik egy mélyebben gyökerező döntést hozni. S akár azokat is átgondolásra késztethetik, akik most nem – vagy most sem – terveznek élni a választójogukkal. Lássuk hát ezeket!
1. A barátaink többsége melyik oldalt támogatja?
Ezt szándékosan említem az első helyen, hiszen a barátaink vagy a legkedveltebb kollégáink azért is állnak oly közel hozzánk, mert hasonló az értékrendjük. Megbízunk bennük és nagyra tartjuk a véleményüket az élet egyéb területein is, miért lenne ez alól kivétel a politika? Ha valamilyen ügyben tanácsra van szükségünk, először a barátainknál érdeklődünk, otthonosan mozog-e valamelyikük az adott kérdésben. A politika is lehet egy ilyen kérdés, ha mi ahhoz nem értünk. Persze lehet, hogy az ő részükről is lesznek egymásnak ellentmondó kiállások, de az arányokat és a fő érveiket figyelembe véve biztosan könnyebbé válik a döntés. (Itt említhettem volna a családtagjainkat is, de mivel őket nem magunk választjuk, s generációs nézetkülönbségek is adódhatnak, ezért tőlük nem biztos, hogy a minket is képviselő állásfoglalást kapjuk. Persze ha valódi, barátinak tekinthető viszonyt ápolunk pl. valamely szülőnkkel, akkor természetes, hogy az ő véleménye is maximálisan a segítségünkre lesz.)
2. ...és az általunk kedvelt ismert emberek?
Túllépve a személyes körünkön, de maradva a vélhetően velünk közeli hullámhosszon lévő embereknél, további megbízható impulzusokhoz juthatunk. Az ismert közéleti szereplők között is lehetnek olyanok, akiknek hasonló megfontolásból adunk a véleményére, mint a barátaink esetében. A politikát kerülve is gyakran szembejöhet valamely kedvencünk politikai véleménye vagy legalább elszólása pl. egy koncerten, színházban vagy a facebook-on. Azt természetesen figyelembe kell vennünk, hogy őket nem ismerhetjük annyira behatóan, mint a barátainkat. Nem tudhatjuk például, hogy az elköteleződésük teljesen őszinte-e vagy esetleg érdekalapú, ezért nyilván óvatosabban, kisebb súllyal érdemes azt figyelembe vennünk.
3. Melyik oldal kampánystílusa elfogadhatóbb a számunkra?
Bár abból indultunk ki, hogy a bizonytalan szavazók sikeresen kikerülik a politikai üzeneteket, ez tökéletesen aligha kivitelezhető, különösen a kampány utolsó heteiben-napjaiban. Aki egy hétköznapi, átlagos életvitelt folytat, nem tudja kikerülni az óriásplakátokat, a youtube-reklámokat, facebook-hirdetéseket vagy akár az utcafórumokat. Ha a mondanivaló nem is érdekel minket, az üzenetek stílusából sokat leszűrhetünk. Például az ellenzéki miniszterelnök-jelölt szónoki képességei – pontosabban azok tökéletlenségei – taszítanak minket jobban vagy az említett MiniFeri-féle alacsony színvonalú gúnyolódások? A saját életünkben adódó versenyhelyzetekben melyik oldal jellemző stílusát alkalmaznánk szívesebben, melyikkel tudunk jobban azonosulni?
4. Mennyire szimpatikusak emberként az egyes oldalak politikusai?
Legtöbbünk az átlagnál jobb emberismerőnek tartja magát, s ezt a képességünket tökéletesen próbára is tehetjük a választásokra készülve, hiszen a kampányüzenetekhez hasonlóan a politikusi "választék" elől sem könnyű mostanában kitérni. Egy-két embernél félremehet a megítélésünk, de tíz-húsznál már nem valószínű, ezért hallgassunk bátran az efféle intuícióinkra! Mely politikusokat érezzük őszintének, egyenesnek, tisztességesnek, s kiket álszentnek, simlisnek, színészkedőnek? Ha Orbán és Márki-Zay pedagógusok lennének, melyiküket látnánk szívesebben gyermekünk osztályfőnökeként vagy etika tanáraként? Kitől vennénk inkább használt autót: Fekete-Győr Andrástól vagy Németh Szilárdtól? Melyik Gergellyel söröznénk jobb hangulatban: Karácsonnyal vagy Gulyással? Az ilyen és hasonló összehasonlítások melyik oldal felé billentik a személyes szimpátia-mérlegünket?
5. Mennyire tartjuk fontosnak a nők szerepét a politikában?
Végül – de a legkevésbé sem utolsósorban – említhetünk még egy nagyon könnyen felismerhető tényezőt. Nevezetesen azt, hogy melyik oldal prominensei között találhatunk több női politikust. Ebben a kérdésben jelentősen különbözik az ellenzéki-és a kormányoldal, ezért ha számunkra nem közömbös, amit ez kifejez, akkor ez a jellemző is erősítheti a választásunkat. Ha úgy gondoljuk, hogy a politika a férfiak dolga, akkor – ebben a tekintetben legalábbis – a kormányoldal lehet a favoritunk, de ha az egyenjogúságot, a nők minél arányosabb képviseletét támogatjuk, akkor az ellenzék.
Nos, bízom benne, hogy a felsoroltak segítenek mindazoknak, akik szeretnének szavazni, csak nem tudják, kikre. Ahogy azoknak is, akik azért nem tervezték a részvételt, mert úgy érzik, "nem értenek hozzá" – őket ez ne tartsa többé vissza. Ne feledjük, hogy a biztos pártválasztók elsöprő többsége sem valódi politikai szakértő, még a leghangosabbak sem. Sokuknál még csupán a fenti egyszerű módszerekre támaszkodva is jóval megalapozottabb döntést hozhatunk – éljünk is hát ezzel!
