Nem mondhatjuk mostanában, hogy eseménytelenül telnek a hetek a közoktatás környékén... Épp csak elkezdődött a tanév, s máris sztrájkokról, polgári engedetlenségről, kirúgásokról, tüntetésekről hallunk. Az oktatás aktuális állapotára gondolva természetesen sokkal jobb ez a hangzavar, mint lenne a csendes beletörődés némasága.
Létezik azonban egy komoly össznépi félreértés, ami jelentősen csökkenti a tiltakozások sikerességének esélyét, ezért legfőbb ideje azt felismernünk és tudatosítanunk!

Akiknek iskolába járó gyermekük van, s legalább fél szemmel követik, hogy mik és miként történnek – vagy épp nem történnek – az iskolákban, azok számára aligha kérdés, hogy a közoktatás egy ideje minden túlzás nélkül romokban hever. A helyzet tarthatatlanságával a szülők is gyakran szembesülhetnek, viszont napi szinten, közvetlenebbül nyilván a tanárok, tanítók látják – és érzik a bőrükön – az óriási bajokat. S nem csak pár napja, hete vagy hónapja! Hosszú évek kitartó és állhatatos munkájára volt szükség az illetékesek részéről, hogy a folyamatos ellehetetlenítés a mostanában zajló tiltakozásokig vezessen.

Mégpedig a pedagógusok tiltakozásáig – s itt bizony érdemes elgondolkodnunk egy pillanatra!


Kinek az érdeke leginkább, hogy a gyerekeink XXI. századi körülmények között, jól képzett és elhivatott tanároktól, átgondolt és korszerű tanterv szerint, kiváló tankönyvekből tanulhassanak? Hogy az iskolában töltött évek ne csak úgy elteljenek, hanem alapozzák meg a tanulók sikeres jövőjét, maximálisan segítve őket, hogy a lehető legtöbbet tudják kihozni magukból? 

A "pedagógus tüntetés", "tanársztrájk" és hasonló kifejezések alapján már-már azt hihetjük, hogy mindez elsősorban az ő érdekük. Hiszen ők sztrájkolnak, ők polgári engedetlenkednek, őket rúgják ki.
Miközben akikért igazán kiállnak, kockáztatják az egzisztenciájukat és a saját személyes jövőjüket, azok főleg MI vagyunk. Mi többiek, mindannyian!
Az épp tanuló gyerekek és fiatalok. Azok a szülők, nagyszülők, akiknek diák gyermekük, unokájuk van, vagy hamarosan lesz. Sőt még azok is, akiket az oktatás állapota látszólag nem érint! Az ő jövőjük szempontjából sem mindegy, milyen tudású és képzettségű végzősök kerülnek ki az iskolákból a következő években, s ezáltal milyen irányban változik az ország élhetősége, versenyképessége és gazdasága.

Ha egy tanár érzi úgy, hogy elege van, jó eséllyel találhat magának más munkát, ahol kevesebb stresszel és nagyobb megbecsüléssel még többet is kereshet – s ez meg is történik sokakkal. Persze a legtöbben nem örömmel váltanak, hiszen hivatásként tekintenek a tanításra, de ha a kényszer úgy hozza, lehet választásuk. 
Na de nekünk, szülőknek milyen valódi választásaink vannak, ha elegünk van a közoktatásból..?  

Örvendetes, hogy a jelenlegi demonstrációk már jelentősebb társadalmi támogatottsággal bírnak, s nagy számban csatlakoznak szülők és diákok is a tiltakozó akciókhoz. Az alapvető "hangsúlyeltolódás" mégis megmaradni látszik, mivel valójában csak a legbátrabb pedagógusok viszik vásárra a bőrüket – helyettünk! Amíg mi semmit nem kockáztatunk, s csak jelképes kellemetlenségekkel járulunk hozzá az ügyhöz, addig ők teljesen ki vannak szolgáltatva a kézivezérelt tankerületi vezetők kénye-kedvének. (S nem, messze nem csak a fizetésük miatt elégedetlenkednek!)

Jól mutatna ehelyütt egy, a fentieken alapuló frappáns megoldási javaslat, de ezzel alighanem adós maradok. (Helyette bármilyen ígéretes ötletet örömmel fogadok kommentben!)
Azonban erre a félreértésre, ellentmondásra mindenképp szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a gondolkodásunk, a nézőpontunk elmozduljon a "pedagógus tiltakozás" felől az "össztársadalmi tiltakozás" felé.

Nagyon fontos, hogy az eddigieknél is többen, elszántabban és kézzelfoghatóbban támogassuk gyermekeink tanítóit, ugyanakkor keressük a lehetőségeket arra is, hogy a kezdeményezés átkerüljön a tanártársadalomtól a társadalomhoz, elsősorban a szülőkhöz.

Ne feledjük: ha a pedagógusok 10%-a tiltakozik, maga mögött néhány szülővel, akkor összemérhetetlenül kisebb a siker esélye, mint ha a szülők 10%-a tiltakozik, maga mögött néhány pedagógussal!

(A szerző nem pedagógus. "Csak" szülő.)