A legsikeresebb emberekre, vállalkozásokra, sőt országokra egyaránt jellemző, hogy az őket érő csapásokat nem csupán a lehető legkisebb veszteséggel élik túl, hanem az esetleges fejlődés lehetőségét is képesek meglátni az adott helyzetben. A koronavírus-járvány egyértelműen egy ilyen szituáció: több-kevesebb veszteséget, hátrányt vagy legalább kellemetlenséget mindenkinek okoz, de egyben alkalmat teremt bizonyos pozitív változások elindítására is.

Magyarországon például most megváltozhatna végre a home office-szal kapcsolatos általános szemlélet, ami meglehetősen elutasító volt eddig a munkáltatók többsége részéről. Mígnem a járvány megjelenése miatt cégek sokasága kényszerült arra, hogy szinte napok alatt álljon át – legalább részlegesen – a távoli munkavégzésre. Aztán lássunk "csodát": a váratlan, s ezért kellőképp előkészítetlen bevezetés ellenére szinte mindenhonnan azt hallhatjuk, hogy ez a megoldás egyértelműen működik! Kisebb fennakadások, zökkenők természetesen vannak, de ilyen előzmények után az lenne a különös, ha nem lennének.

Lényeges kérdés, hogy ezekkel a természetes kezdeti nehézségekkel mit kezdünk, s itt jellemzően kétféle reakció figyelhető meg: az egyik a távmunkában rejlő potenciál okos felismerése, s ezért a problémák higgadt azonosítása, elemzése és kijavítása. Vagyis a cég bimbózó home office gyakorlatának elvetése helyett annak  tökéletesítése!
A másik viszont a szinte pánikszerű visszaállás a "normális" kerékvágásba, vagyis a munkatársak mielőbbi visszarendelése az irodákba. (Akár még jól meg is dorgálva azt, aki csak megemlíti az esetleges járványon túli otthoni munkát.)

Sajnos még mindig fájóan gyakorinak ígérkezik az utóbbi választás, pedig az elmúlt pár hónapban széles körben igazolta a gyakorlat, hogy nem csupán a technikai háttér adott maximálisan az irodán kívüli munkavégzéshez, hanem az emberi tényezőt sem indokolt immár akadálynak tekinteni. A legkevésbé sem állja meg a helyét az a gyakori vezetői érv, hogy távmunkában a beosztottak nem produkálnák az elvárt teljesítményt!
Ha egy munkavállaló életét jelentősen megkönnyíti, hogy otthonról is dolgozhat, akkor nyilvánvaló érdeke lesz, hogy jól teljesítsen – akár még jobban, mint az irodában. Ezzel biztosíthatja ugyanis, hogy ez a számára komoly előnyökkel járó lehetőség ne csak átmeneti legyen. Ha egy kollégáról mégis kiderül, hogy jól ellógja a munkaidejét otthon, akkor ennek aligha az lesz az oka, hogy épp otthonról dolgozik. Ő jó eséllyel az irodában is megtalálja a folyamatos lazítás módját, csak ott ez kevésbé feltűnő. A home office ilyenkor csak egyfajta vízválasztó, akár a szerelmespárok egy részénél az összeköltözés. Kíméletlenül megmutatja, hogy ez a munkatárs és a cég valójában nem illenek össze.

Fontos lenne felismerniük az elzárkózó munkaadóknak is, hogy egy elavult felfogáshoz való ragaszkodáson kívül semmit nem veszítenek, ha az arra alkalmas munkakörökben, legalább a munkaidő egy részében nyitnak a távmunka felé. Viszont rengeteget profitálhatnak belőle!

Ne feledjük: a koronavírustól biztosan megszabadulunk – reméljük, már a nagyon közeli jövőben –, de a home office szelleme végleg kiszabadult a palackból, az most már biztosan velünk marad!

S miért is ne maradna? Az internet számtalan dolgot megváltoztatott már az életünkben. Adottak lettek a technikai feltételek, ezért pl. online bankolunk, vásárolunk, tanulunk, ráadásul sokkal egyszerűbben, kényelmesebben és hatékonyabban, mint 20 évvel ezelőtt. A munkavégzésünk módjával kapcsolatban miért ne következhetne be ugyanez a szükségszerű előrelépés? Miért ne dolgozhatnánk egyszerűbben, kényelmesebben (!) és hatékonyabban, ha már tökéletesen adottak a technikai feltételek ehhez is?

A home office elterjedése szükségszerű, ennél fogva megállíthatatlan. A kérdés pillanatnyilag az, hogy az idők szavát felismerő, emberségesen racionális, cool cégek vagy pedig az irodai munkához az utolsó pillanatig ragaszkodó, az alkalmazottait felnőttekként kezelni képtelen kövületek – boomer-ek? – közé akarunk-e inkább tartozni...

Az utóbbi hetekben számos olyan dolgozó is megtapasztalhatta az otthoni munka valóságát, akinek eddig talán meg se fordult a fejében, hogy ez az ő számára is opció lehet. S nem csodálkozhatunk, ha a dolog el is nyerte a tetszésüket! Hirtelen lett egy új szempontjuk, ami sokat nyomhat majd a latba, amikor legközelebb egy esetleges munkahely váltást mérlegelnek. Már nem csupán az lesz az első gondolatuk hétfő reggelenként, hogy "Ó, de nincs kedvem bemenni az irodába!", hanem az, hogy "Miért nem keresek inkább egy olyan melóhelyet, ahol távmunkázhatok is?".

Az az alkalmazott, akinek lehetősége van otthonról is dolgozni, elégedettebb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, tehát boldogabb lehet. Ebből adódóan az a munkaadó, aki lehetővé teszi a home office-t, lényegesen többet nyújt a munkavállalói számára, mint az, amelyik nem. Márpedig így többet is kap vissza – lojálisabb, rátermettebb, hatékonyabb munkaerőt –, ami által egyértelműen sikeresebb lesz, már rövid távon is!
Az az ország pedig, amelyben egyre több és több ilyen cég működik, az bizony egy élhetőbb országgá válik! (Az élhetőség fogalmának fontos összetevői a munkánkkal kapcsolatos körülmények.)

Mindebből pedig nem kevesebb következik, mint hogy most teljesen politikamentesen, pártfüggetlenül mi magunk tehetjük kicsit élhetőbbé az országot!
Hogy ez megvalósuljon, munkaadóként legyünk bölcsek, s feltétlenül bízzunk az alkalmazottainkban. Stratégiánk alakításánál a home office tekintetében is hallgassunk az idők szavára.
Munkavállalóként pedig ne érezzük luxuskiváltságnak az otthoni munkával kapcsolatos jogos igényünket, bátran érveljünk mellette, s lehetőség esetén mutassuk meg, hogy mindenki megelégedettségére tudunk élni vele! S esetleg "felejtsük" a monitorunkon, főnökünk látóterében ezt a posztot, vagy ha elég jó fej – és melyik főnök nem az ;) –, ajánljuk határozottan és közvetlenül a figyelmébe. 

A következő posztban a home office több olyan előnyét és hatását szeretném megmutatni, ami kevésbé nyilvánvaló és ismert. Találkozzunk ott is!